Random Meeting With My Bias

Csodálatos dolog sétálni Pest utcáin, miközben próbálsz valahogy hazajutni különböző tömegközlekedési jármű segítségével… egyedül!

Szomorúan kullogtam egyedül a járdán a belvárosban, a metró felé tartva, mikor az aluljáró bejárata előtt egy ázsiai származású fiút pillantottam meg, aki mintha kissé eltévedt volna. Maszkot hordott, legtöbben ezt megszokásból teszik, de az itt élőknek ez furcsa lehet, hiszen itt annyira azért nem vészes a levegő. Körbe nézett és próbált a különböző feliratokból kiszűrni valamit, de nagyon úgy tűnt számomra, hogy reménytelen a helyzet, így bátorság és mély levegő vétel után, odasétáltam hozzám és segítségemet ajánlottam fel neki.

-        Ne haragudj! Segíthetek? – félénken megszólítottam két lépés távolságot megtartva.

-         Ahh… egy vasútállomást keresek, de fogalmam nincs, hogyan kéne eljutnom oda. – vakargatta fejét.

-         Esetleg nem a Nyugatit keresed? – pattant ki a fejemből az első gondolat.

-         Nem tudom mi a neve, de van ott egy nagy bevásárlóközpont. Közvetlen mellette.

-         Hát, sok ilyen van a városban… - gondolkodtam. - Westend? – jutott eszembe rögtön a Nyugatiról, hiszen ez van legközelebb innen.

-         Igen! Pont az! – örült, hogy megfejtettem a rejtvényt.

-         Hát tudod, metróval könnyen eljutsz oda. Ha gondolod, elkísérhetlek, én is arra felé megyek. – ajánlottam fel.

-         Azt nagyon megköszönném! – hajolt meg illedelmesen.

Ezt más ember furcsának tartaná, de számomra természetes volt, mivel nagy Ázsiarajongó vagyok, mint k-popper.

Ezután elindultunk lefelé, majd előszedtem bérletem zsebemből, mire a mellettem levőre néztem, aki rémülten megállt.

-         Valami gond van? – kérdeztem meg tőle.

-         Nincs jegyem. Aish! Így, hogy a csudába jutnék oda? – borzolta össze dúshaját.

-         Ne aggódj! Veszek neked jegyet. – mosolyogtam rá, mire ő döbbenten nézett utánam, ahogy besétáltam a közelbe lévő boltocskába a művelet végrehajtásához.

Közben elkezdtem agyalni, amit eddig nem tettem, mivel nem szokásom. Miért olyan ismerős nekem ez a srác? Gondolkozz, gondo-gondo-gondolkozz~~!

-         Jó napot! Két jegyet szeretnék! – kértem meg szépen az eladónőt, mire ő csak mosolyogva teljesítette kérésem, majd odaadta, én meg átadtam a pénzt és visszamentem a fiúhoz.

-         Köszönöm szépen!!! – hálálkodott, mire én csak legyintettem egyet, majd tovább folytattuk utunkat.

Szótlanul jutottunk le a mozgólépcső végéig, mire ellenkező irányokba kezdtünk elindulni, de feltűnt neki, hogy inkább engem kéne követnie, mivel én jobban tudom az utat.

Ezután vártunk a metrószerelvényre. 2 perc múlva jön. Fantasztikus!

Itt is erősen gondolkodtam tovább, majd hirtelen eredményre jutottam!

-         BASSZUS! –kiáltottam fel hangosan, majd homlokomra csaptam, mire ’társam’ értetlenül rám nézett.

-         Csak most esik le! Hogy lehetek ennyire hülye! Igaz, hogy hétfő van, és már 5 óra is elmúlt, de ennyire idióta nem lehetek, hogy nem ismerem fel a saját biasomat! – fogtam a fejem, mire ránéztem a mellettem levő emberkére. – Te hogy a rákba kerültél ide???

-         Éppen erre jártam… - kezdett bele, aranybarna szemei egy kis rémültséget sugároztak felém. – Vásárolhatnékom van, és a többiek is megkértek, hogy vegyek ezt-azt.

-         Értem… - hajtottam le fejem megértően.

Nem bírom egyszerűen felfogni mi is történik. Csak álmodom? Vagy ez valóság?

-         WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! – ráztam meg fejemet. – Ébredj! – vertem magam ráadásként.

-         Héj! Mi az? – lépett eggyel közelebb hozzám, mire abba hagytam a magamban való károkozást és felnéztem rá.

-         Áh… igazából semmi, csak tudod, nem tudom felfogni ésszel, hogy itt vagy és hogy beszélünk, meg hogy elkísérlek meg ilyenek… De egyébként semmi különös nincs, csak tényleg nem tudod elhinni, hogy itt áll előttem teljes életnagyságban, személyesen Ahn Daniel!

-         Oh, I understand! – borzolta össze hajam nagy tenyerével.

-         Héj, a hajam szent és sérthetetlen! – igazgattam meg, mire pont megérkezett a vonat és szépen felszálltunk.

Rögtön neki estem az ajtónak, ahol láthattam magam, így pedig meg tudtam igazítani kócos fürtjeimet. Gyorsan elintéztem, majd visszafordultam útitársamhoz, aki maszkját már levetette magáról és vastag ajkai mosolyra húzódtak, látván pici, dilló, kislány énemet.

-         Öhm… majd kaphatok esetleg egy autógrammot? – törtem meg a csendet.

-         Persze. – mondta természetesen és tovább méregetett.

-         És egyébként… tényleg, hogy-hogy itt vagy? És a többiek? Lesz koncert? Mikor jöttetek? Hol voltatok? Miért nem tud erről senki? – hadartam száz meg száz kérdést.

-         Nyugi! Mindent elmesélek, csak itt túl nagy a hangzavar. – állított le, mire belenyugodtam a válaszba, és tovább vártam még a megfelelő helyre nem érkeztünk.

Szépen besétáltunk a westendbe, majd körbe néztünk a bejárat körül.

-         Meghívhatlak egy hambira? Ezzel legalább kifizethetem a jegyeket! – kacsintott rám őnagysága, mire majdnem elolvadtam, de természetesen beleegyeztem a dologba.

Így szépen kerestünk egy Mekit, ahol kiválasztottuk a megfelelő menüt (természetesen egy páros menüt kértünk, hogy olcsóbb legyen, meg persze hogy cuki legyen) és leültünk. Nem voltak sokan, hiszen már lassan 6 órát ütött az óra, így nagy volt a választék, no meg sor se volt.

-         Egyébként még mindig nem kaptam választ a kérdéseimre. – jegyeztem meg a nagy csendben az evészet közepette.

-         Hát jó, elmondom… - sóhajtott, mire füleimet hegyezve, szemeimet kitágítva készültem fel a mesére.

-         Minden úgy kezdődött, hogy elindultunk Angliába, de véletlenül rossz gépre szálltunk fel, és ez csak akkor esett le, mikor már majdnem ideértünk. De úgy gondoltuk, hogyha már itt vagyunk, akkor szórakozzunk egy kicsit, úgy is ránk fér, meg Budapest szép hely, és olcsó is. Röviden így jutottunk ide. – magyarázkodott.

-         Aha, értem. És miért pont ide akartál jönni? Hiszen több száz bevásárló központ van...

-         Ahh… az igazság az. – vakargatta meg tarkóját zavarában. – Elhoztam az öcsémet, de természetesen elkóborolt és idejött, viszont nem tudja, hogyan jusson vissza, ezért felhívott, hogy jöjjek ki érte.

-         Miért nem ezzel kezdted? – álltam fel rögtön. – Akkor gyorsan keressük meg!

-         Nem kell sietni! Ráér még… - invitált vissza helyemre halálnyugodtan.

-         Hát jó… - azzal visszaültem és folytattuk még kis beszélgetésünket.

Megígérte nekem, hogy majd meglátogathatom őket, hiszen egy hétig itt lesznek még, szóval hétvégén benézhetek hozzájuk, de akár suli után is, plusz kaphatok néhány albumot is, ami tartalékba van nekik, természetesen dedikálva. Annyira aranyos, el se hiszem, hogy ez megtörtént. Ez tuti, hogy egy álom!

-         Látom nagyon kerestél!

-         Kya, csak hogy itt vagy Bosung! – nézett Niel az érkezettre, aki összefont karokkal állt mellettünk. De hasonlítanak… mintha ikrek lennének!

-         Azt hittem tényleg aggódsz értem, erre meg itt csajozol??? Ráadásul egy Angellel, aki csak úgy olvadozik érted? – akadt ki az öcsi, mire testvére csak kinevette.

-         Nyugodj le! Csak segített nekem idejutni. Már reméltem, hogy nem találunk meg, és nem kell, többé ügyeljek rád. – mosolygott az idősebbik, mire kidőlt belőlem a röhögés.

-         Nem vagy vicces. – ült le ő is idegesen, közben még mindig hasamat fogva nevettem az előbbieken.

-         Legalább valaki értékeli a humoromat. – villantotta meg 200 wattos mosolyát Niel, mitől már abba hagytam a vihorászást és folytattam az olvadozást.

-         Kérek egy sajtburgert uborka nélkül. – szólalt meg öccse a témát terelve.

-         Mi vagyok én? A szolgád? – nézett rá kikerekedett szemekkel.

-         Te vagy az idősebb, neked kéne kiszolgálnod engem! – húzta ki magát.

-         Na, jól van! Inkább menjünk vissza a többiekhez. – állt fel Dani.

-         Merre kell mennem? – állt fel a kisebbik is.

-         Arra. – mutattam, mire elindult, de megállt és visszanézett.

-         De aztán időben érj haza, ne huncutkodjatok! – és tovább állt.

-         Pfff… ne haragudj, kicsit hülye a gyerek. – jegyezte meg. – De szerintem tetszel neki. – kacsintott.

-         Mi… micsoda? – akadtam ki.

-         Mi van? Csak nem tetszik neked is a tesóm? Megértem… külsőleg tényleg hasonlít rám. Ha normális, akkor néha még amúgy is. – mondta miközben elindult ő is utána.

Kicsit még álldogáltam, hogy feldolgozzam az előbbieket, aztán én is utánuk ballagtam, de 2 méterrel hátrébb tőlük, de még így is kiszűrtem egy-két szót beszélgetésükből, de nem volt semmi érdekfeszítő.

Felszálltunk a metróra és tovább haladtunk, majd leszálltunk és elindultunk a fiúk szálláshelyére. Egész úton, valamin nagyon veszekedtek, de annyira, hogy hozzám se szóltak, csak néha hátra néztek rám, de egyébként semmi kommunikációs jelet nem nyilvánítottak felém. Kicsit útban éreztem így magam, de talán jobb is így. Talán haza kéne mennem… túl sok volt már a jóból.

Már besötétedett, így a lámpák világították meg az utcákat. A karácsonyi díszek még fényesen világítottak így januárban.

Megérkeztünk egy hatalmas épület elé.  Egy szálloda, az egyik legdrágább a városban, ami azért egy kissé eldugott helyen is állt.

-         Niel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Hol voltatok ilyen sokáig? – jelent meg egy kapucnis, melegítős alak.

-         Ya… hambiztunk egyet! Aztán megjelent Bosung. – magyarázott Niel, mire öccse még mindig idegesen álldogált mellette.

-         És ő kicsoda? – nézett rám.

-         _______ vagyok! – hajoltam meg illedelmesen, mivel végre felismertem az illetőt, aki nem más volt, mint Bang Min Soo, személyesen.

-         _______ segített nekem eljutni a Westendbe. – mosolygott Niel, mire én is kénytelen voltam mosolyra húzni számat, bár alig fogtam fel a történteket.

-         Ah, örülök! De mire várunk itt? Gyerünk befele! –hívott be mindenki C.A.P, de én nem mozdultam, tovább álldogáltam.

-         Na! Gyere már. – jött oda hozzám, majd átkarolt és így indított el az ajtó felé.

-         Sajnálom… szívesen maradnék, de nekem haza kell mennem és holnap iskola van. – sóhajtottam szomorúan.

-         Kár… - jegyezte meg Niel ajkait lebiggyesztve, közben a leader szomorúan elengedett.

-         De holnap ugye találkozunk? Akarom mondani, találkoztok Danival.– csillantak fel Bosung szemei.

-         Kuss! Te takarodj a szobádba! – utasította testvére, mire a felszólított még jobban elszontyolodott és bekullogott. – Holnap látogass meg! Tessék, ezt mutasd meg a recepción és be fognak engedni. – nyomott egy kártyát a kezembe az énekes, mire felnéztem rá majd megöleltem, de olyan szinten, hogy majdnem felborítottam.

-         Hééééééj… - próbálta megtartani egyensúlyát, majd egy pár másodpercig így álldogáltunk.

-         Jó, most már elég! – választott szét minket a rapper.

-         Köszönöm!!! – törölgettem örömkönnyeim, miközben a két idolt csodáltam.

-         Szívesen! Holnap számítunk rád! De kérlek, erről ne beszélj senkinek! – mutatott cipzárt a száján C.A.P, mire helyeslően bólogattam.

-         Tényleg ígérd meg, hogy nem mondasz semmit senkinek, különben nagyon nagy bajban leszünk! – tette hozzá Niel is.

-         Ígérem, hogy tartani fogom a számat. – esküdtem meg ott helyben kezemet a szívem felé helyezve.

-         Akkor holnap találkozunk! – mosolygott rám a mainvocal majd utamra engedtek.

Szomorúan indultam útnak. Este volt, sötét volt, minden bajom volt. Hogy jutok haza már? És mikor? Viszont bennem volt az érzés, hogy miért is van már is ilyen késő? Ki miatt maradtam? Nos, ezért teljesen megérte!

-         Héj ______! Várj meg! – kiabálta nevem valaki, majd hátrafordultam.

-         Had kísérjelek el! – lihegett előttem az előbbi.

-         Miért? Azért, hogy megint eltévedj? – nevettem ki.

-         Nem, nem azért! Azért, hogy nehogy bajod essen és megtámadjanak! – egyenesedett ki.

-         Persze, majd te védenél meg… - mosolyogtam rá.

-         Ki tudja! – viszonozta mosolyomat, majd megfogta kezem és elkezdett húzni maga után.

-         Hééééj! Mit csinálsz???

-         Mondtam, hogy elkísérlek! Mond, merre kell menned és odamegyek. GPS üzemmód bekapcsolva. – kezdett el robotosan beszélni.

-         Jó, jó! – kuncogtam, majd kézen fogva egészen hazáig kísért.

-         Köszönöm! – álltunk meg az épület előtt a búcsúzás órájában, mikor megérkeztünk. – De ugye vissza fogsz találni?

-         Remélem. Legfeljebb Daniel megint eljön megkeresni. – mosolygott rám, miközben még mindig mancsomat szorongatta.

-         Örülök, hogy megismerhettelek Bosung!

-         Én is… és tudom, hogy te a tesómért vagy oda… de izé… - elengedte kezem, majd pirossá változott arca. – Tudod, nekem nagyon tetszel… és Nielt ismerve, ő a noonákat jobban csípi, szóval…

Egy részt ez nagyon megsajdítottam piciny szívem, más részt pedig örültem. Talán az öröm nagyobb volt?

-         Ahn Bosung… Még alig ismerjük egymást, de már most hozzánőttél a szívemhez. – kezdtem el kicsiny monológomat, majd folytatás helyett inkább megöleltem őt, ami nagyon meglepte, de persze rögtön reagált rá ő is és visszaölelt.

Nem így terveztem az egészet abban a pár órában, amióta találkoztam Niellel, de talán így még jobban fognak alakulni a dolgaim, és majd ha megnevelem Bosungot kapok egy saját Niel-klónt amivel én leszek a világ legboldogabb embere!

December 23.

-          Megérkeztem! – hallatszott kedvesem hangja, ahogy betoppant az ajtón. A konyhából rögtön ki is rohantam hozzá, majd nyakába ugrottam, ő pedig szorosan átölelte derekam.

-          Olyan jó, hogy itt vagy!  Biztos éhes vagy! Kérsz valamit enni? Nem vagy fáradt? Esetleg főzzek kávét? – hangozottak el tőlem kérdések ezrei,  de ő csak aranyosan mosolygott rám, majd a leültünk  a kis nappaliban lévő  díványra.

-          Még vissza kell mennem a dormba. – motyogta alig hallhatóan, miközben lazábbra engedte a szorítást, ahogy a kezem fogta.

 Látszik rajta mennyire fáradt. Éjjel nappal dolgoznak a többiekkel együtt:  fellépésről fellépésre járnak, gyakorolnak, túrnéznak. Ő alig van itthon, alig lehet velem emiatt, de én ezt elfogadom, beletőrödtem, mert szeretem és ő is engem.

-          Talán valami innivalót kérek. – simított végig hajamon.

-          Már is hozok egy kis teát, mindjárt jövök! – mondtam, majd rohantam 120 km/h sebességgel, de mikor visszatértem már egy alvó Jaehyo képe tárult elém.

     -          Szép álmokat! – nyomtam egy puszit arcára.

     Olyan édesen aludt, legszívesebben egésznap hallgatnám halk szuszogását és nézném tovább, ahogy szundikál , de nem tehettem, mivel fontos elintézni valóm volt, hiszen holnap lesz a születésnapja, így a fiúkkal kitaláltuk, hogy csinálunk egy meglepetés partyt. Így bementem a szobámba és rögtön előszedtem a díszleteket, a gyertyákat a tortára, a megvett lufikat, amiket majd csak fel kell fújnunk. Gondosan beleraktam mindent egy szatyorba, majd felhívtam Pyo-t, hogy jöjjön el mindenért, míg Jaehyo fel nem ébred.

     Míg vártam, elképzeltem magamban minden egyes részletet. Azt akarom, hogy tökéletes legyen! Egy tökéletes születésnapot szeretnék, amit imádna!

     Hirtelen kopogtattak, rögtön rohantam is, hogy ajtót nyissak, hisz bizonyára a maknae érkezett meg.

     -          Szia ______! – mosolygott rám.

     -          Szia! Itt vannak a kellékek. A tortát megrendeltétek már?

     -          Persze, ne aggódj, minden meg van noona. El is kezdjük ma felfújni a lufikat, de itt tudod tartani hyungot ma éjszakára? – erre megfordultam és ránéztem az alvó srácra, mire a P.O vette a lapot.

     -          Akkor nem is zavarok. Holnap találkozunk! – kacsintott, majd el is ment.

    Hoztam egy takarót, betakartam a visualt, majd még elvégeztem a bulihoz szükséges teendőket, amik még rám vártak, végül éjszaka valamikor én is nyugovóra tértem.

-          _______! – keltem fel egy kellemes mély hangra.

-          Még 5 percet had…

-          De már 9 óra! – fejem az éjjeli szekrény felé fordítva, sűrűn pislogva, de ránéztem a vekkerre. 8:56. – Basszus! Miért nem szóltál előbb? – kipattantam az ágyból, majd a fürdőbe rohantam. Hogy aludhattam el? HOGY?! Pabo, pabo… Nem hiszem el!

-          Héj, ne verd már magad. – ölelt át hátulról Hyo. – Ma eljössz velem vásárolni? Nem volt időm venni a fiúknak semmit karácsonyra, de szerintem egy rekesz sörrel megelégednek majd.

-          Persze. – mondtam, miközben engem ölelő karjait simogattam. – Viszont majd egy kis időre el kell mennem.

-          Megyek veled!

-          Ne, nem kell. Hamar meg leszek. – megfordultam egy csók erejéig, utána pedig ezerrel kezdtem el készülődni, majd negyed óra múlva már készen álltam az indulásra.

Elmentünk a közelben lévő plázába, megvettük a kellékeket, majd nálam lepakkoltuk őket.

-          Ma van valami programod még? – kérdeztem tőle. Igazából tudtam, de hogy ne legyen feltűnő, inkább megkérdeztem.

-          Ma el kell mennem egy magazin fotózására, de hamar végzek és jövök vissza.

-          Jól van. Majd akkor találkozunk, odaadom a kulcsot. – mondtam, azzal átadtam az előbb említett tárgyat, elbúcsuztunk, végül száguldottam a tortáért a cukrászdába.

A város egyik legjobb cukrászdájából választottunk ki egy átlagosnál kicsit nagyobb emeletes tortát. Beértem a helységbe, majd rögtön hozták is az édességet. Kikerekedett szemekkel néztem, hogy milyen csoda szép! Remélhetőleg az íze is olyan, mint ahogy kinéz.

Rögtön el is vittem az étterembe, ahol az összejövetelt rendeztük. A tagok szorgalmasan dolgozgattak, fújták a lufikat, felrakták a díszeket, megterítették az asztalokat és miegyéb.

-          Csodálatosak vagytok! – ölelgettem szét mindenkit egyenenként.

-          Tudjuk. – fulladt meg szorításomban Minhyuk.

-          A vendégek is hamarosan meg fognak érkezni! – csapna össze tenyereit Jiho, mint aki jól végezte dolgát.

-          Fantasztikus, akkor én megyek Jaehyoért, és akkor 1 óra múlva találkozunk újra itt!  - mondtam, majd még egyszer megöleltem mindenkit.

 Otthon, barátom a tévét bámulva várta már, mikor érkezek végre meg.

-          Hol voltál ilyen sokáig? – kérdezte felém fordulva, amire csak annyival reagáltam, hogy letepertem a kanapén, de ő elkezdett csikizni, így nem sokáig tarott az fölényem.

-          Na jó, elég a mókából! Menjünk el egy étterembe!  - rángatta karját, hogy álljon végre fel.

-          Ilyenkor? De hát már sehol se lesz hely. – mondta.

-          Nem érdekel, gyere máááááár! – húztam egyre jobban, végül nagy nehezen beadta a derekát és útnak indultunk.

Mikor megérkeztünk, az ajtón először én léptem be, de mikor megláttam mi folyik bent, borzasztó ideges lettem.

-          MÉG IS MI A CSUDÁT MŰVELTEK??? – odarohantam a három öszvérhez, akik  történetesen nem mások lehettek, mint: Kyung, Jiho és persze Minsoo, akik épp sörözgettek az egyik asztalnál.

-          Upsz… lebuktunk. – szólalt meg Kyung, mire állati ideges lettem.

-          Hol van Taeil? – ujját a konyhafelé irányította. Mérgesen benyítottam mikor megláttam, mi történt a tortával: teljesen fel lett dúlva az egész, borzasztó ahogy kinézett, ráadásul az egész konyha tele volt vele.

-          Te jó….

-          Ne… ne legyél ideges kérlek! – próbált csitítani, mire szó nélkül kiviharoztam és megkerestem U-Kwont és B Bombot, hogy megnézzem, legalább ők nem rontották-e el a zenét és a díszitést, de természetesen bennük se lehet bízni. Pyo is egy tűvel szúrkálta ki a lufikat unalmában, majd a szétszakadt darabokkal szórakozott még.

Nagyon kiborultam, semmi nem jött össze, minden el lett rontva, így pedig nem tarthatunk születésnapot! Sírva futottam be a mosdóba, majd az egyik fülkébe kezdtem neki bőgés sorozatomnak..Azt akartam, hogy tökéletes legyen!

-          _________! Kérlek ne hisztizz! – kopogtattak be hozzám.

-          De… semmi se sikerült úgy, ahogy akartam… mindent elrontottak! – próbáltam könnyeimet visszafolytani.

-          Figyelj, tudom, hogy te egy különleges bulit szerettél volna. De hidd el, ez így is az! Taeil kijavította a tortát, ami vicces igaz, és elég gusztustalan, de az íze ugyanolyan. U-Kwonék feltalálták magukat, Pyo kitakarított és had ne soroljam tovább. Mindenki nagyon igyekezett helyrehozni mindent! Mindenki megnyugodott és jól érzi magát. – monologjától, megint patakokban áradtak könnyeim, majd kattant a zár, és nekirohantam, megöleltem és kisírtam magam még egyszer.

-          Jaj, olyan kis buta vagy… - simogatta hátam Jaehyo.

-          Tényleg… én úgy… elterveztem mindent… - szipogtam.

-          Tudom. – mosolygott, majd arcomról ujjaival letörölte könnyeit, utána homlokomra nyomott egy puszit és ismét megölelt.

-          Köszönöm. De most már menjünk ki, mert a többiek hiányolnak.

-          Rendben…

-          De egy valamit ígérj meg nekem! – lenézett rám és komoly arcot vágott. – Soha többé nem akarlak sírni látni! Mindig csak mosolyogj… mosolyogj örökre!

MBC Gayo Daeyun 2013

MBC Gayo Daeyun 2013. utolsó napján. Rengeteg rajongó gyűlt össze a hatalmas épületben. A színpad már készen állt, a bandák idegesen várták, mikor lépnek fel. Voltak, akik olvastak, vagy hangszálaikat melegítették énekléssel, egyesek körbe-körbejárkáltak, valakik játszottak kis kütyüjükön illetve egymással.

Viszont volt egy banda, akik nem átlagosan adták le a stresszt, sőt mondhatni nem is érdekelte őket az egész. Ez a banda nem más lehetett, mint a Block B!

Nyugodtan ültek még a műsör kezdete előtt az öltözőjükbe, és beszélgettek, ordítottak, randalíroztak… a szokásos!

***

*Kyung POV*

- Szevasztok parasztok! – jelent meg egy ismerős alak a helységben.

- Szervusz, C.A.P! – pacsiztam le haverommal, majd helyet foglaltunk az egyik kanapén.

- Hát mizu? Rég találkoztunk. – dőltem hátra, majd már beszédre nyitotta volna száját, mikor megjelent Pyo és közbevágott.

- C.A.P!!!!!!!!!!!!!!!!!!! SZIA!!! – ordított bele fülébe, majd boldogan elpattogott.

- Azt hiszem fél fülemre süket vagyok… így sincs elég bajom… - fogta bal hallószervét beszélgetőtársam.

- Mert? Mi baj? – kérdeztem tőle kikerekedett szemekkel, de tudtam jól, hogy mivel kapcsolatos… pontosabban inkább kivel!

- Nagy baj van tesó… - sóhajtott fel. – Niel el fog menni egy hónapra.

TUDTAM! Csak is miatta lehet ilyen ramaty állapotban ez az ember… szörnyű az élet.

-          De hát miért? – kérdeztem kíváncsian.

-          Forgatni megy egy sorozatba. – mondta lehajtott fejjel, látszott rajta mennyire megviseli.

-          És hova? Tudtok találkozni, nem?

-          Kínába… így egyáltalán nem fogunk találkozni. Utoljára Angliában volt, mikor nem találkoztunk hosszú ideig, egy hétig, de ez most egy hónap lesz! – síránkozott.

-          Nyugi haver, majd beszéltek telefonon! Ja, meg képzeld, van internet is! –veregettem meg vállát.

-          Ez nem olyan egyszerű.

Eközben a Teen Top-nál.

***

*ChunJi POV*

- Skacok hol van C.A.P? – kérdeztem, ahogy körbe néztem a terembe.

- Az előbb láttam kimenni. – szólalt fel elsőnek Ricky.

- Hova a csudába tűnt? Niel mindjárt kezd…. nem kíváncsi rá? – lepődtem meg az eseten.

- Biztos féltékeny, hogy nem vele énekelhet. – viccelődött L.Joe.

- Haha… nem vagy vicces! – néztem rá szigorúan.

- Jól van, megyek is innen. Nincs kedvem veled veszekedni. – tartotta maga elé kezeit.

- Hát nekem sincs. – próbáltam lenyelni idegeimet, meg könnyeimet is, hiszen nagyon megbánt állandóan ez az ember. Nem is értem, miért foglalkozom még mindig vele.

- Héj, skacok! Ne most romantikázzatok! – karolt át mindkettőnket ChangJo.

- Na, jó. Nekem most van elegem! – dobtam le magamról kezét, majd kihúztam a belem és elindultam C.A.P-et keresni, mert mikor utoljára láttam nem volt valami kicsattanó állapotban, sőt kimondottan elég ramatyul nézett ki, így inkább meg kéne nézni merre jár, mert ma még szükség lesz rá.

***

*C.A.P POV*

- Mindjárt kezdődik! – szólalt meg Zico mellőlünk, ahogy a tévét néztük a kanapéról.

Az öt MC már megkezdte a mondandóját, csak kár, hogy alig értünk belőle valamit, ugyanis mind az öten egyszerre beszéltek.

-          Aranyászok jó lesz? – kérdezte U-Kwon miközben pénztárcájából hullajtotta ki tenyerére az utolsó aprókat is.

-          Persze, de nehogy megint alkohol menteset vegyél, mert kinyírlak!! – fenyegetőzött az Uborka, majd az előbbi és a társa B Bomb elindultak piát vásárolni, mi pedig nyugodtan üldögéltünk és vártunk tovább a csodára.

-          Mindjárt kezdődik… - sóhajtottam.

Olyan szinten izgultam azért az emberért, mintha én léptem volna fel. A gyomrom is összeszorult mikor elkezdődött a dal, főleg mikor megjelent és neki kezdett. Az-az angyali hang! Imádom azt az embert teljes egészében, úgy, ahogy van, de hogy mi fogott meg benne igazán, azt nem tudom, csak már azon kaptam magam, hogy mennyire szeretem.

-          Megjöttünk! – rontottak be kiabálva a táncos talpúak, majd lerakták elénk a két rekesz sört.

-          Igyunk 2013ra! Ez egy jó év volt!!! – szólalt meg azonnal Zico, mint leader, azzal mindenki fogott egy üveget kinyitotta, koccintottunk és már ittunk is.

-          MINSOO!!! – hallottam egy ismerős hangot. – Oh, hát itt vagy??? – kandikált be egy fej az ajtón.

-          Szevasz, komám, gyere be! – mutattam neki, hogy jöjjön beljebb.

-          Már mindenhol kerestelek! De héj, te mit művelsz??? – elvette tőlem a piát.

-          Héj!!!! Had igyak már, ennyit megérdemlek! – nyúltam volna utána, még fel is álltam érte.

-          Majd a fellépés után, most gyere, mert mindenki ki akar majd menni és nézni a fellépőket.

-          Aish… én nem akarom, itt maradok. – ültem vissza, majd összefontam karjaimat.

-          Gyere már!!! – azzal megfogta karom és próbált felhúzni, de egy ilyen vézna kisember, mit sem ér ellenem.

***

*Taeil POV*

Minden, amit láttam, nagyon vicces volt. Én, mint külső szemlélő egész sok mindent tudok. Először megjelenik C.A.P, utána érte jön ChunJi… kezdek tartani attól, hogy végén az egész Teen Top idejön, habár lehet, még idén felforgatjuk az egész épület személyzetét, a fellépőkről nem is beszélve..

Miközben C.AP és ChunJi vitáztak, U-Kwon is magához hívta újdonsült haverját, Ilhoon-t és őt is megkínálta egy üvegsörrel. Úgy érzem, itt leitat majd mindenki mindenkit.

-          Ne legyél már ilyen! Tessék, igyál te is velünk! – kínálta meg az Uborka Chan Hee-t is, de ő csak azt tudta hajtogatni, hogy majd a fellépés után.

-          SAJNÁLJUK, MEGINT ELKÉSTÜNK!!! – tört be a Beast.

-          Upsz, rossz öltöző. – szólalt meg az élen álló Dujun.

-          Én mondtam, hogy a másik ajtó az! – mutatott a mögöttük lévő ajtóra Yoseob.

-          Jól van már törpi! – túrt bele a hajába, majd jól szétborzolta.

-          HÉÉÉÉJ!! – kiabált az énekes, tönkremenő haja miatt.

-          Hova jutottam… - fogta a fejét Dongwoon.

-          SZEVASZ , B2ST, GYERTEK , IGYUNK MEG EGY SÖRT!!! – ment oda hozzájuk 6 üvegsörrel az Ubi, de nekik nem kellett kétszer mondani, rögtön beadták derekukat a mókába, majd én is csatlakoztam a koccintáshoz.

***

*Niel POV*

-          Aish… vége! – nyújtottam ki végtagjaimat, ahogy leléptem a színpadról, majd visszatértem a szálláshelyünkre, ahol csak a csapat 3 tagját láttam.

-          Jó voltál Niel! – esett nekem Byunghun, majd megölelt, de én hamar kikászálódtam karjaiból, majd a két maknaehez fordultam, kérdőre vonni őket, hogy hol van a két idősebb tag.

-          Ne kérdezd, a leghalványabb lila gőzöm nincs róla! C.A.P elment valahova, Chunji hyung pedig utánament megkeresni őt. – magyarázta a történteket Ricky, miközben a fodrász csinálta a haját.

-          Hol a csudában lehetnek? – morfondíroztam magamban, de egyszerűen nem jöttem rá, hogy hol akadhattak fel, így inkább elment egy két csapathoz, hogy megérdeklődjem, nem-e látták-e elveszett bárányainkat, de amilyen szerencsém volt, senkit nem találtam sehol….  HOL VAN MINDENKI?

Visszaballagtam szomorúan az öltözőbe, majd leültem.

-          Nem találtad meg őket? – ült le mellém a maknae, majd kezét vállamra helyezte.

-          Nem az, hogy őket nem találtam meg… SENKIT!!! Nincs is itt senki! A színpadra meg még nem lehet felmenni, akkor hol vannak??? – fogtam a fejem és töprengtem hol kéne megnézni.

-          Lehet, tudok segíteni! – jelent meg egy ismerős személy az ajtó oldalfának támaszkodva.

-          Te tudod, hol vannak? – kaptam fel a fejem, majd mikor megláttam ki is áll ott, titkon reméltem, hogy az egész bandája is itt van.

-          SEUNGRI!!!!!!!!!! ITT VAN T.O.P IS???????????????? – jött elő a fanboy Rickyből.

-          Nincs itt, viszont megmutathatom, hogy hol van mindenki! – lépett beljebb.

-          Kérlek, mutasd meg nekünk! – kérleltem, majd elvezetett minket abba a terembe, ahol az egész csapat található volt.

-          Nem tudom, hogy lehetsz ennyire vak is meg süket is, de amúgy mindenki itt van! – nyitotta ki az ajtót a Bigbang maknae, majd megláttuk a tragikus felfordulást a Block B öltözőben.

Tömegnyomor, részeg emberek, zene, tánc és minden, ami egy buliba kell. De egy ember kiszúrta a szemem, sőt, kettő is!

-          TI MIT MŰVELTEK??? NORMÁLISAK VAGYTOK?  - mentem oda két társunkhoz, akik épp egy-egy sörös dobozzal pózoltak a képet készítő noonanak.

-          Én mondtam, hogy egy dobozzal megiszok, de utána ma már többet nem! – mentegetőzött a visual.

-          Én meg… hát én meg már megtehetem! – emelte fel tenyerét a leader, de majdnem összeesett így meg kellett fognom.

-          Minden oké fiúk? Kértek esetleg ti is valamit? – jelent meg egy Kyung, Zicoval az oldalán.

-          Kösz srácok, majd később!! – azzal kimentünk, megköszöntük szépen a segítséget az ajtóban álló Seungrinak és bevittük C.A.P-et az újraélesztő tisztítóraktárba.

-          Magunkra hagynátok? – kérleltem a többi tagot, mire mindenki kivonult, majd miután zárult az ajtó, józanítás kép felpofoztam a velem maradt seggrészeg társam.

-          Auu… ezt most miért kaptam??? – fogta pirosló arcát.

-          Azért, mert egy idióta vagy hyung! – mondtam idegesen.

-          Te nem értheted, min megyek most keresztül… - sóhajtott, majd leült az ott lévő székre, amely mögötte volt.

-          Mert még is mi a baj? Azt hittem mindent megosztasz velem! – akadtam ki.

-          Persze, csak hogy te állandóan L.Joe-val lógsz… - szomorúan lehajtotta fejét.

-          MI? Ez nem is igaz… - elbizonytalanodtam, még is igaza van. – Na, jó… igaz… De akkor mi a baj?

-          Az hogy elmész!

-          Pfff… De hiszen csak egy hónapra, és majd úgy is hívlak! – guggoltam le elé. – NE VÁGJ MÁR ILYEN  SÉRTŐDÖTT POFÁT!!!

***

*Zico POV*

Amikor Seungri benyitott, és ezt észrevettük mindenkiben megfagyott a vér, azt hittük be fog minket köpni.

-          Nos, emberek! Azt hiszem, nagy bajban vagytok… - mondta ördögi mosollyal az arcán.

-          Kérlek, ne… - kezdtem bele a könyörgésbe.

-          Viccelsz??? ÉN IS JÖTTEM BULIZNI!! – azzal ő is beszállt a piálásba.

Lassan eltelt a mai műsor, mindenki hullarészeg volt az egész adás alatt, de csoda, hogy mindenki túlélte a fellépést, senki nem bukott le, és nem rontott semmi látványosat. Egyébként tudtátok, hogy a smink csodákra képes??? Ugyanis senkin nem látszott, mennyire be van állva, kivéve, akin igen.

Nos, ezek után nem csoda, hogy minden számra táncoltunk, főleg mikor a kamera minket is vett. Buliztam még a legrosszabb számokra is, jöhetett hideg meleg mindenki elvolt.

Az adás végén kiállt mindenki a színpadra majd mindenféle tevékenységgel foglaltuk le magunkat.

Én történetesen sok szerencsét kívántam Nielnek, mivel Kyung közölte, hogy neki C.A.P újságolta, hogy Kínába megy forgatni. Mindenki búcsúzóul tekintett reá, így gyorsan kimásztam a képből.

Sajnos találkoznom kellett egy olyan jelenettel, amikor az összes EXO-s tag a felröhög azon, ahogy Dujun Yoseob haját tetvészi, és a B.A.P tagok pedig táncolnak a BTS-esek összezagyvált remixére.

Eközben a lány bandák eltűntek valahová. Szerintem a hashajtó megtette a hatását, amit véletlenül Pyo tett az italukba, hogy tudjon kukkolni.

Talán az egyedüli NORMÁLIS csapatnak az Infinite volt mondható, ők ANNYIRA nem voltak party hangulatukba, pedig ők is tudnak adni a bulira, ha nagyon akarnak.

Jaehyo with the sörétes

Míg így mindenki szépen elvolt, utolsó jelenet melyre emlékszem, hogy az összes Teen Top tag pofozza a másikat, Niellel az élen, aki kedvesének adott épp egy atyait, persze csak csupa szeretetből, mert már kibékültek, majd egyszer csak a távolból megláttam fent a fényeknél egy árnyat, egy puskával és lelőtt mindenkit.

Ez a valaki nem lehetett más, mint Jaehyo, mivel őt szinte teljesen kihagytuk a story-ból!

De nem baj, majd jövőre!!!

BOLDOG ÚJ ÉVET!~