December 23.

-          Megérkeztem! – hallatszott kedvesem hangja, ahogy betoppant az ajtón. A konyhából rögtön ki is rohantam hozzá, majd nyakába ugrottam, ő pedig szorosan átölelte derekam.

-          Olyan jó, hogy itt vagy!  Biztos éhes vagy! Kérsz valamit enni? Nem vagy fáradt? Esetleg főzzek kávét? – hangozottak el tőlem kérdések ezrei,  de ő csak aranyosan mosolygott rám, majd a leültünk  a kis nappaliban lévő  díványra.

-          Még vissza kell mennem a dormba. – motyogta alig hallhatóan, miközben lazábbra engedte a szorítást, ahogy a kezem fogta.

 Látszik rajta mennyire fáradt. Éjjel nappal dolgoznak a többiekkel együtt:  fellépésről fellépésre járnak, gyakorolnak, túrnéznak. Ő alig van itthon, alig lehet velem emiatt, de én ezt elfogadom, beletőrödtem, mert szeretem és ő is engem.

-          Talán valami innivalót kérek. – simított végig hajamon.

-          Már is hozok egy kis teát, mindjárt jövök! – mondtam, majd rohantam 120 km/h sebességgel, de mikor visszatértem már egy alvó Jaehyo képe tárult elém.

     -          Szép álmokat! – nyomtam egy puszit arcára.

     Olyan édesen aludt, legszívesebben egésznap hallgatnám halk szuszogását és nézném tovább, ahogy szundikál , de nem tehettem, mivel fontos elintézni valóm volt, hiszen holnap lesz a születésnapja, így a fiúkkal kitaláltuk, hogy csinálunk egy meglepetés partyt. Így bementem a szobámba és rögtön előszedtem a díszleteket, a gyertyákat a tortára, a megvett lufikat, amiket majd csak fel kell fújnunk. Gondosan beleraktam mindent egy szatyorba, majd felhívtam Pyo-t, hogy jöjjön el mindenért, míg Jaehyo fel nem ébred.

     Míg vártam, elképzeltem magamban minden egyes részletet. Azt akarom, hogy tökéletes legyen! Egy tökéletes születésnapot szeretnék, amit imádna!

     Hirtelen kopogtattak, rögtön rohantam is, hogy ajtót nyissak, hisz bizonyára a maknae érkezett meg.

     -          Szia ______! – mosolygott rám.

     -          Szia! Itt vannak a kellékek. A tortát megrendeltétek már?

     -          Persze, ne aggódj, minden meg van noona. El is kezdjük ma felfújni a lufikat, de itt tudod tartani hyungot ma éjszakára? – erre megfordultam és ránéztem az alvó srácra, mire a P.O vette a lapot.

     -          Akkor nem is zavarok. Holnap találkozunk! – kacsintott, majd el is ment.

    Hoztam egy takarót, betakartam a visualt, majd még elvégeztem a bulihoz szükséges teendőket, amik még rám vártak, végül éjszaka valamikor én is nyugovóra tértem.

-          _______! – keltem fel egy kellemes mély hangra.

-          Még 5 percet had…

-          De már 9 óra! – fejem az éjjeli szekrény felé fordítva, sűrűn pislogva, de ránéztem a vekkerre. 8:56. – Basszus! Miért nem szóltál előbb? – kipattantam az ágyból, majd a fürdőbe rohantam. Hogy aludhattam el? HOGY?! Pabo, pabo… Nem hiszem el!

-          Héj, ne verd már magad. – ölelt át hátulról Hyo. – Ma eljössz velem vásárolni? Nem volt időm venni a fiúknak semmit karácsonyra, de szerintem egy rekesz sörrel megelégednek majd.

-          Persze. – mondtam, miközben engem ölelő karjait simogattam. – Viszont majd egy kis időre el kell mennem.

-          Megyek veled!

-          Ne, nem kell. Hamar meg leszek. – megfordultam egy csók erejéig, utána pedig ezerrel kezdtem el készülődni, majd negyed óra múlva már készen álltam az indulásra.

Elmentünk a közelben lévő plázába, megvettük a kellékeket, majd nálam lepakkoltuk őket.

-          Ma van valami programod még? – kérdeztem tőle. Igazából tudtam, de hogy ne legyen feltűnő, inkább megkérdeztem.

-          Ma el kell mennem egy magazin fotózására, de hamar végzek és jövök vissza.

-          Jól van. Majd akkor találkozunk, odaadom a kulcsot. – mondtam, azzal átadtam az előbb említett tárgyat, elbúcsuztunk, végül száguldottam a tortáért a cukrászdába.

A város egyik legjobb cukrászdájából választottunk ki egy átlagosnál kicsit nagyobb emeletes tortát. Beértem a helységbe, majd rögtön hozták is az édességet. Kikerekedett szemekkel néztem, hogy milyen csoda szép! Remélhetőleg az íze is olyan, mint ahogy kinéz.

Rögtön el is vittem az étterembe, ahol az összejövetelt rendeztük. A tagok szorgalmasan dolgozgattak, fújták a lufikat, felrakták a díszeket, megterítették az asztalokat és miegyéb.

-          Csodálatosak vagytok! – ölelgettem szét mindenkit egyenenként.

-          Tudjuk. – fulladt meg szorításomban Minhyuk.

-          A vendégek is hamarosan meg fognak érkezni! – csapna össze tenyereit Jiho, mint aki jól végezte dolgát.

-          Fantasztikus, akkor én megyek Jaehyoért, és akkor 1 óra múlva találkozunk újra itt!  - mondtam, majd még egyszer megöleltem mindenkit.

 Otthon, barátom a tévét bámulva várta már, mikor érkezek végre meg.

-          Hol voltál ilyen sokáig? – kérdezte felém fordulva, amire csak annyival reagáltam, hogy letepertem a kanapén, de ő elkezdett csikizni, így nem sokáig tarott az fölényem.

-          Na jó, elég a mókából! Menjünk el egy étterembe!  - rángatta karját, hogy álljon végre fel.

-          Ilyenkor? De hát már sehol se lesz hely. – mondta.

-          Nem érdekel, gyere máááááár! – húztam egyre jobban, végül nagy nehezen beadta a derekát és útnak indultunk.

Mikor megérkeztünk, az ajtón először én léptem be, de mikor megláttam mi folyik bent, borzasztó ideges lettem.

-          MÉG IS MI A CSUDÁT MŰVELTEK??? – odarohantam a három öszvérhez, akik  történetesen nem mások lehettek, mint: Kyung, Jiho és persze Minsoo, akik épp sörözgettek az egyik asztalnál.

-          Upsz… lebuktunk. – szólalt meg Kyung, mire állati ideges lettem.

-          Hol van Taeil? – ujját a konyhafelé irányította. Mérgesen benyítottam mikor megláttam, mi történt a tortával: teljesen fel lett dúlva az egész, borzasztó ahogy kinézett, ráadásul az egész konyha tele volt vele.

-          Te jó….

-          Ne… ne legyél ideges kérlek! – próbált csitítani, mire szó nélkül kiviharoztam és megkerestem U-Kwont és B Bombot, hogy megnézzem, legalább ők nem rontották-e el a zenét és a díszitést, de természetesen bennük se lehet bízni. Pyo is egy tűvel szúrkálta ki a lufikat unalmában, majd a szétszakadt darabokkal szórakozott még.

Nagyon kiborultam, semmi nem jött össze, minden el lett rontva, így pedig nem tarthatunk születésnapot! Sírva futottam be a mosdóba, majd az egyik fülkébe kezdtem neki bőgés sorozatomnak..Azt akartam, hogy tökéletes legyen!

-          _________! Kérlek ne hisztizz! – kopogtattak be hozzám.

-          De… semmi se sikerült úgy, ahogy akartam… mindent elrontottak! – próbáltam könnyeimet visszafolytani.

-          Figyelj, tudom, hogy te egy különleges bulit szerettél volna. De hidd el, ez így is az! Taeil kijavította a tortát, ami vicces igaz, és elég gusztustalan, de az íze ugyanolyan. U-Kwonék feltalálták magukat, Pyo kitakarított és had ne soroljam tovább. Mindenki nagyon igyekezett helyrehozni mindent! Mindenki megnyugodott és jól érzi magát. – monologjától, megint patakokban áradtak könnyeim, majd kattant a zár, és nekirohantam, megöleltem és kisírtam magam még egyszer.

-          Jaj, olyan kis buta vagy… - simogatta hátam Jaehyo.

-          Tényleg… én úgy… elterveztem mindent… - szipogtam.

-          Tudom. – mosolygott, majd arcomról ujjaival letörölte könnyeit, utána homlokomra nyomott egy puszit és ismét megölelt.

-          Köszönöm. De most már menjünk ki, mert a többiek hiányolnak.

-          Rendben…

-          De egy valamit ígérj meg nekem! – lenézett rám és komoly arcot vágott. – Soha többé nem akarlak sírni látni! Mindig csak mosolyogj… mosolyogj örökre!