-
Megérkeztem!
– hallatszott kedvesem hangja, ahogy betoppant az ajtón. A konyhából rögtön ki
is rohantam hozzá, majd nyakába ugrottam, ő pedig szorosan átölelte derekam.
-
Olyan
jó, hogy itt vagy! Biztos éhes vagy!
Kérsz valamit enni? Nem vagy fáradt? Esetleg főzzek kávét? – hangozottak el
tőlem kérdések ezrei, de ő csak
aranyosan mosolygott rám, majd a leültünk a kis nappaliban lévő díványra.
-
Még
vissza kell mennem a dormba. – motyogta alig hallhatóan, miközben lazábbra
engedte a szorítást, ahogy a kezem fogta.
Látszik rajta mennyire fáradt. Éjjel nappal
dolgoznak a többiekkel együtt: fellépésről fellépésre járnak, gyakorolnak,
túrnéznak. Ő alig van itthon, alig lehet velem emiatt, de én ezt elfogadom,
beletőrödtem, mert szeretem és ő is engem.
-
Talán
valami innivalót kérek. – simított végig hajamon.
-
Már is
hozok egy kis teát, mindjárt jövök! – mondtam, majd rohantam 120 km/h
sebességgel, de mikor visszatértem már egy alvó Jaehyo képe tárult elém.
Olyan édesen aludt, legszívesebben egésznap hallgatnám halk szuszogását és nézném tovább, ahogy szundikál , de nem tehettem, mivel fontos elintézni valóm volt, hiszen holnap lesz a születésnapja, így a fiúkkal kitaláltuk, hogy csinálunk egy meglepetés partyt. Így bementem a szobámba és rögtön előszedtem a díszleteket, a gyertyákat a tortára, a megvett lufikat, amiket majd csak fel kell fújnunk. Gondosan beleraktam mindent egy szatyorba, majd felhívtam Pyo-t, hogy jöjjön el mindenért, míg Jaehyo fel nem ébred.
Míg vártam,
elképzeltem magamban minden egyes részletet. Azt akarom, hogy tökéletes legyen!
Egy tökéletes születésnapot szeretnék, amit imádna!
Hirtelen
kopogtattak, rögtön rohantam is, hogy ajtót nyissak, hisz bizonyára a maknae
érkezett meg.
-
Szia
______! – mosolygott rám.
-
Szia!
Itt vannak a kellékek. A tortát megrendeltétek már?
-
Persze,
ne aggódj, minden meg van noona. El is kezdjük ma felfújni a lufikat, de itt
tudod tartani hyungot ma éjszakára? – erre megfordultam és ránéztem az alvó
srácra, mire a P.O vette a lapot.
-
Akkor
nem is zavarok. Holnap találkozunk! – kacsintott, majd el is ment.
Hoztam egy takarót,
betakartam a visualt, majd még elvégeztem a bulihoz szükséges teendőket, amik
még rám vártak, végül éjszaka valamikor én is nyugovóra tértem.
-
_______!
– keltem fel egy kellemes mély hangra.
-
Még 5
percet had…
-
De már
9 óra! – fejem az éjjeli szekrény felé fordítva, sűrűn pislogva, de ránéztem a
vekkerre. 8:56. – Basszus! Miért nem szóltál előbb? – kipattantam az ágyból,
majd a fürdőbe rohantam. Hogy aludhattam el? HOGY?! Pabo, pabo… Nem hiszem el!
-
Héj, ne
verd már magad. – ölelt át hátulról Hyo. – Ma eljössz velem vásárolni? Nem volt
időm venni a fiúknak semmit karácsonyra, de szerintem egy rekesz sörrel
megelégednek majd.
-
Persze.
– mondtam, miközben engem ölelő karjait simogattam. – Viszont majd egy kis
időre el kell mennem.
-
Megyek
veled!
-
Ne, nem
kell. Hamar meg leszek. – megfordultam egy csók erejéig, utána pedig ezerrel kezdtem
el készülődni, majd negyed óra múlva már készen álltam az indulásra.
Elmentünk a közelben
lévő plázába, megvettük a kellékeket, majd nálam lepakkoltuk őket.
-
Ma van
valami programod még? – kérdeztem tőle. Igazából tudtam, de hogy ne legyen
feltűnő, inkább megkérdeztem.
-
Ma el
kell mennem egy magazin fotózására, de hamar végzek és jövök vissza.
-
Jól
van. Majd akkor találkozunk, odaadom a kulcsot. – mondtam, azzal átadtam az előbb
említett tárgyat, elbúcsuztunk, végül száguldottam a tortáért a cukrászdába.
A város egyik
legjobb cukrászdájából választottunk ki egy átlagosnál kicsit nagyobb emeletes
tortát. Beértem a helységbe, majd rögtön hozták is az édességet. Kikerekedett
szemekkel néztem, hogy milyen csoda szép! Remélhetőleg az íze is olyan, mint
ahogy kinéz.
Rögtön el is vittem
az étterembe, ahol az összejövetelt rendeztük. A tagok szorgalmasan
dolgozgattak, fújták a lufikat, felrakták a díszeket, megterítették az
asztalokat és miegyéb.
-
Csodálatosak
vagytok! – ölelgettem szét mindenkit egyenenként.
-
Tudjuk.
– fulladt meg szorításomban Minhyuk.
-
A
vendégek is hamarosan meg fognak érkezni! – csapna össze tenyereit Jiho, mint
aki jól végezte dolgát.
-
Fantasztikus,
akkor én megyek Jaehyoért, és akkor 1 óra múlva találkozunk újra itt! - mondtam, majd még egyszer megöleltem
mindenkit.
Otthon, barátom a tévét bámulva várta már,
mikor érkezek végre meg.
-
Hol
voltál ilyen sokáig? – kérdezte felém fordulva, amire csak annyival reagáltam,
hogy letepertem a kanapén, de ő elkezdett csikizni, így nem sokáig tarott az
fölényem.
-
Na jó,
elég a mókából! Menjünk el egy étterembe!
- rángatta karját, hogy álljon végre fel.
-
Ilyenkor?
De hát már sehol se lesz hely. – mondta.
-
Nem
érdekel, gyere máááááár! – húztam egyre jobban, végül nagy nehezen beadta a
derekát és útnak indultunk.
Mikor megérkeztünk,
az ajtón először én léptem be, de mikor megláttam mi folyik bent, borzasztó
ideges lettem.
-
MÉG IS
MI A CSUDÁT MŰVELTEK??? – odarohantam a három öszvérhez, akik történetesen nem mások lehettek, mint: Kyung,
Jiho és persze Minsoo, akik épp sörözgettek az egyik asztalnál.
-
Upsz…
lebuktunk. – szólalt meg Kyung, mire állati ideges lettem.
-
Hol van
Taeil? – ujját a konyhafelé irányította. Mérgesen benyítottam mikor megláttam,
mi történt a tortával: teljesen fel lett dúlva az egész, borzasztó ahogy
kinézett, ráadásul az egész konyha tele volt vele.
-
Te jó….
-
Ne… ne
legyél ideges kérlek! – próbált csitítani, mire szó nélkül kiviharoztam és
megkerestem U-Kwont és B Bombot, hogy megnézzem, legalább ők nem rontották-e el
a zenét és a díszitést, de természetesen bennük se lehet bízni. Pyo is egy
tűvel szúrkálta ki a lufikat unalmában, majd a szétszakadt darabokkal
szórakozott még.
Nagyon kiborultam,
semmi nem jött össze, minden el lett rontva, így pedig nem tarthatunk
születésnapot! Sírva futottam be a mosdóba, majd az egyik fülkébe kezdtem neki
bőgés sorozatomnak..Azt akartam, hogy
tökéletes legyen!
-
_________!
Kérlek ne hisztizz! – kopogtattak be hozzám.
-
De…
semmi se sikerült úgy, ahogy akartam… mindent elrontottak! – próbáltam
könnyeimet visszafolytani.
-
Figyelj,
tudom, hogy te egy különleges bulit szerettél volna. De hidd el, ez így is az!
Taeil kijavította a tortát, ami vicces igaz, és elég gusztustalan, de az íze
ugyanolyan. U-Kwonék feltalálták magukat, Pyo kitakarított és had ne soroljam
tovább. Mindenki nagyon igyekezett helyrehozni mindent! Mindenki megnyugodott
és jól érzi magát. – monologjától, megint patakokban áradtak könnyeim, majd
kattant a zár, és nekirohantam, megöleltem és kisírtam magam még egyszer.
-
Jaj,
olyan kis buta vagy… - simogatta hátam Jaehyo.
-
Tényleg…
én úgy… elterveztem mindent… - szipogtam.
-
Tudom.
– mosolygott, majd arcomról ujjaival letörölte könnyeit, utána homlokomra
nyomott egy puszit és ismét megölelt.
-
Köszönöm.
De most már menjünk ki, mert a többiek hiányolnak.
-
Rendben…
-
De egy
valamit ígérj meg nekem! – lenézett rám és komoly arcot vágott. – Soha többé
nem akarlak sírni látni! Mindig csak mosolyogj… mosolyogj örökre!